Egészen fiatalon már szembesültem azzal, hogy az elmém milyen szenvedést tud nekem okozni, persze, akkor még erről mit sem tudtam, hogy mi történik pontosan. Közel öt éve végzek rendszeresen önkutatás (self-inquiry) meditációt, amelynek segítségével képes lettem, egyfajta távolságot teremteni az elmém és saját magam között. Így sikerült felismerni az elmém természetét, így sikerült megértenem, hogyan alakítom a saját külvilágomat azzal, ami a fejemben zajlik. Naponta látok embereket, akik menekülnek saját maguk, vagyis a gondolataik és érzéseik elől, mert ide-oda rángatja őket az elméjük, szabotálva ezzel a mindennapjaikat. Naponta látom emberek reménytelen harcát saját magukkal, akik napról napra túlélnek, és kétségbeesetten keresik, hogy mitől tudna könnyebbé és nyugodtabbá válni az életük.

Vagyis hogy, hogyan legyenek jobban. Az egyetlen baj, hogy csak ott nem keresik, ahol a megoldás fellelhető. Mert a kifelé vezető út befelé van! 

 

Ebben szeretnék segítséget, támogatást és iránymutatást adni mindenkinek, akinek ugyanígy dolga van egy turbulens, fecsegő elmével és keresi a kiutat a jobban lét felé!  

​