Van a gondolkodás, meg a nem gondolkodás!

A gondolkodás egy csodálatos eszköz. A gondolkodással tudunk tervezni, alkotni, és a gondolkodásunk segít az emlékezésben is. A gondolkodás egy részének köszönhetjük a kreativitásunkat is. Mégis azt tapasztalhatjuk, hogy a gondolkodás, és a még több gondolkodás, sosem tudott még senkit eljuttatni oda, hogy felismerje valódi természetét, ezáltal felismerje a benne rejlő határtalan békét és boldogságot. És ez teljesen érthető, hiszen az elme mindig mozgásban fog tartani, nem véletlenül beszélünk nyughatatlan elméről, hiszen sosem elégedett azzal, ami van, mindig arra sarkall, hogy menj tovább, mert az, ami van, az még nem, vagy már nem tökéletes.

A tudáshoz alapvetően kétféleképpen jutunk. Az egyik, az intellektuson, a gondolkodáson keresztül, a másik, pedig a megérzésen, az intuíción keresztül. Az előbbiről könnyű beszélni, hiszen az elme tárgyiasítani tud mindent, sőt, szeretne is tárgyiasítani mindent, és mindent, amit nem tud tárgyiasítani, annak a létezését, erősen megkérdőjelezi. A gondolataink és érzéseink megfoghatóak, leírhatóak, valami képet, mindegyikhez tudunk kötni, ezáltal az elme számára könnyen kezelhetővé válik.

A tudáshoz való jutás másik módja, a megérzés, az intuíció. Ez a képesség is mindenkiben zsigerileg megvan, azonban ezt fel kell ébreszteni, fel kell ismerni. És itt akadunk el nagyon sokan, mert ezt is tárgyiasítani szeretnénk, de nem fogjuk tudni. Mintha ez olyan semmi lenne. Amikor szívből kezdünk el működni, akkor csak azt érezzük, hogy ez így helyes, vagy rendben van, nincsenek kérdések, de nem igazán tudjuk, hogy miért így érzünk, vagy egyáltalán honnan jött ez a tudás. Mégis megjött. Magától. Az a tudás, amire éppen, ott és akkor szükségünk van.

Az intellektusnak és a megérzés alapon való működésnek az egyensúlya nagyon nagy mértékben elbillent a gondolkodás irányába. Nem az a kérdés, hogy egyik, vagy másik, hanem egy egészséges egyensúly megtalálása. Bár halkan teszem hozzá, hogy megérzés alapon is teljességgel lehet jól működni. A mai világban talán az a fontos, hogy nem csak a gondolkodás áll a rendelkezésünkre, sőt, a gondolkodás ugyan egy csodálatos eszköz, mégis szab egyfajta határt annak, hogy megismerjem a valódi önmagam. A gondolkodás arra már nem ad választ, hogy mi van a gondolkodáson túl. Hiába szeretne választ adni erre, nem tud, hiszen sosem lesz elégedett a válasszal.

Ha ezt felismertük, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy a gondolkodás mellet a ’nem gondolkodás’ is egy csodálatos eszközünk, amelynek felébresztése elképesztő csodákra képes. Ahhoz, hogy ezt felébresszük, befelé kell fordulnunk, a bennünk lévő csend felé. A többit pedig mindenki egyénileg majd felfedezi.

Csak tudjunk róla, hogy ez a két csodálatos eszköz, a gondolkodás és a nem gondolkodás képessége, mindenkiben megvan!