Stresszkezelés. Ez azt sugallja, hogy a stresszt kezelni kell. Meg kell magunkat javítani, mert elromoltunk. Hiba van a rendszerben. A stresszt nagyon sokféle képen tudjuk kezelni. Nagyon sok lehetőséget kínálnak a különböző források. Biztos vagyok benne, hogy sokan számtalan módszert ki is próbáltak, de meglepődve tapasztalják, hogy csak ideig óráig működött valami, aztán „elmúlt” a hatása, és újra előbukkan a stressz.
Mert a stresszt lehet nem kezelni is. Azt kell megtanulnunk, hogy ne kezeljük. Azt kell megtanulnunk, hogy ne álljunk ellen a stressznek. Azt kell megtanulnunk, hogy elfogadjuk a stressz jelenlétét. Azt kell megtanuljuk, hogyan ne harcoljunk a stressz jelenlétével, hogy mielőbb távozhasson magától.
„Aha, persze” – mondod most. „De mi van, ha eltart egy hétig, vagy egy hónapig, hogyan fogom így ellátni a munkámat, hogyan fogok tudni így létezni, ha már elviselhetetlen a stressz” – kérdezed. A stressz azért válik elviselhetetlenné, mert meg akarsz szabadulni tőle, de valójában nem tudsz. Egy belső harc lesz, hogy minden pillanatban, eltüntesd, hogy visszaálljon a béke az életedben. És ez addig fog tartani, amíg harcolsz vele. Amíg ellenálsz.
Szóval, a megengedés lesz az út. Megengedem, hogy ott legyen, amíg ott akar lenni. Igen, hallom az elméd, ahogy lázad, és azt mondja, hogy és meddig lesz ez így? Nem tudom, és nem is kell tudnod. Azt tudom, hogy az ellenállásod fogja az egész folyamatot táplálni és fenntartani.
De tudod, mit? Tegyél egy próbát. Szánj rá csak egy napot, amikor megengeded, hogy a stressz kövessen mindenhova. Mehessen veled bárhova. Ott lehessen a legnehezebb helyzetekben. Bárhol, bármikor. Ha ezt végig csinálod, akkor a nap végén, azt fogod tapasztalni, hogy már nem is merített ki úgy, mint korábban. Mert ez is csak egy érzés, vagy érzet, ami jön és megy. Persze, csak akkor működik, ha engeded, azaz, nem kapaszkodsz bele, nem foglalkozol vele, vagyis nem akarod kezelni, nem akarod magad megjavítani.
Comments